Mit is jelent a teherbe esés és hogyan történik? Mi a szűzhártya? Hogyan tisztálkodj, ha lány vagy? Mik és hogyan néznek ki a lányok belső és a külső nemi szervei és mi a feladatuk?

---

Helyzetük, felépítésük és működésük alapjai

A női nemi szervek alapfunkcióját a petefészkek adják. A hasüregben, a medence alsó részében (kismedencében) foglalnak helyet. Bennük tüszők találhatók, amelyek mindig egy petesejt fejlődési alakot és az akörül elhelyezkedő tüszőhámsejteket tartalmazzák. A lányok minden tüszője kialakul a magzati korban, más szóval új tüszők a születés után már nem keletkeznek (a férfiakkal ellentétben születés után a nők szervezetében a szaporodási időszakban létrehozható petesejtek száma nem növekszik). A magzati tüszőkben a petesejtképző sejtek amint belépnek a meiózisba, a sejtosztódás leáll és a tüsző egésze nyugalmi állapotba kerül. A serdülőkor beköszöntével minden hónapban (átlagban 28 naponként) kiválasztódik egy tüsző, ami folytathatja fejlődését és érett tüszővé alakulhat: a tüszőhámsejtek száma benne sokszorosára nő, a sejtek között üreg nyílik és ezt folyadék tölt ki. Ebben a folyadékban ösztrogének halmozódnak fel, amik a petesejt fejlődéséhez nélkülözhetetlenek. Az ösztrogéneket a tüszőhámsejtek termelik, és a hormonok részben a tüszőfolyadékba, részben a vérbe kerülnek. Az érő tüsző a petefészek felszíne alá tolódik és felreped: kiszabadul belőle egy tüszőhámsejtekkel körülvett petesejt. A továbblépésre kiválasztott tüszőben a petesejtképző sejt osztódása is tovább léphet, befejezheti a meiózis első szakaszát. Ennek az a következménye, hogy a tüszőből távozó petesejt fejlődési alak mellett van egy testvér utódsejt is – mindkettő haploid. A kiürült tüsző sárgatestté alakul és progeszteront kezd termelni. A sárgatest a következő ciklus elejére elsorvad, azaz mérete és hormontermelése jelentősen csökken.

GONDOLJ BELE – ÉSZREVETTED?
A tüszők és a herecsatornácskák párhuzamba állíthatók egymással: az alakjuk ugyan eltérő, de mindkettőn belül ivarsejtek fejlődnek. Ez azt feltételezi, hogy mindkettő képes biztosítani azt a különleges, tesztoszteronban vagy ösztrogénekben gazdag környezetet, ami az egészséges ivarsejtek fejlődéséhez szükséges.

Fejtörő

A tüszőből kilökődő petesejt ismét nyugalmi állapotba kerül és kíséretével körülvéve a petevezetékbe sodródik. Ennek csillós felszíne a sejtcsoportot méhbe vezeti. A méh izmos, nagyfokú tágulásra képes szerv, belső felszínét nyálkahártya béleli. A nyálkahártya szerkezete – a petefészekhez hasonlóan és azzal összekapcsolt módon – ciklikus változásokat mutat (lásd itt). Ennek célja, hogy a nyálkahártyát hónapról hónapra az embriót befogadni képes állapotba hozza. (A méh, mint az ivarutak jellegzetes szakasza az emlősök „nagy újítása”, hiszen segítségével az utódnak maximális anyai védelem biztosítható mindaddig, amíg életképes állapotban meg nem születik.) A méh ürege a külvilág felé elvékonyodik: ez a méhnyak, amit a külvilágból érkező fertőzések megakadályozása érdekében nyálkadugó tölt ki. A méhnyak területéről a méhszáj vezet a hüvelybe. A hüvely a női párzószerv, izmos, rugalmas falában olyan mirigyek vannak, amik savas kémhatású váladékot termelnek: ennek fertőtlenítő hatása van. Ez a közeg a hüvelybe kerülő hímivarsejtek egy részét is elpusztítja. Szerencsére a tüszőrepedés időszakában a kémhatás megengedőbb, lúgosabb lesz, ami növeli a spermiumok életben maradási esélyét.

Fejtörő

Nézzük, mi történik egy közösülés után. A hüvely felső részébe került hímivarsejtek egy része mindenképpen elpusztul, a túlélők pedig „felfelé” a méhbe, majd a petevezetékekbe igyekeznek. Útjuk során olyan aktiváló hatások érik őket, amiknek következtében termékenyítő képesek lesznek: ugyan mozgásképesek voltak, de a petesejtet felismerni eddig nem tudták. Fontos ismeret, hogy a hímivarsejtek csak a női ivarutakban válnak képessé arra, hogy a petesejttel egyesülve embriót hozzanak létre. A szerencsés túlélők a petevezeték elején találkoznak a petefészekből kiszabadult, fejlődését még be nem fejezett petesejtet is tartalmazó sejtcsoporttal. Közülük a leggyorsabb hímivarsejt átfurakszik a petesejt kísérőinek rétegén és egyesül a leendő petesejttel, ami ennek hatására (végre) befejezi a meiózist (lezajlik annak második szakasza is). Kialakul a megtermékenyített petesejt (zigóta) és osztódva létrehozza az embriót, ami fejlődése közben a méhbe sodródik, annak nyálkahártyáján megtapad és abba – mint forró fémgolyó a méhviaszba – belesüllyed, tehát beágyazódik. Az embrió és a méhnyálkahártya közösen létrehozza a méhlepényt, amelyben az anyai és a magzati keringés találkozik és a kettő között gáz- és anyagcsere folyamatok indulnak be.

Abban az esetben, ha nem történik megtermékenyítés, a petevezetékbe került petesejt kíséretével együtt elpusztul és felszívódik.

TUDOD-E?
A méhen kívüli terhességnek két alapvetően eltérő oka (esete) van.
1) Előfordul, hogy az embrió az előtt ágyazódik be, mielőtt a méhbe érne. Lehet, hogy lassabban halad, mint kellene, vagy a petevezeték valahol annyira leszűkül, hogy nem jut át rajta (a hímivarsejtek sokkal kisebbek, így olyan szűkületen is átjuthatnak, amin a fejlődése elején járó embrió nem). Ebben az esetben az embrió az ivarvezeték egyik szakaszában ágyazódik be, csak nem az ellátására leginkább alkalmasban, azaz nem a méhben.
2) A petefészekből kilökődő petesejt nem kerül be a petevezetékbe, azonban magához csalogatja a petevezeték kezdeti szakaszában rá váró hímivarsejteket és így a hasüregben termékenyül meg. Az embrió ezt „nem veszi észre”, fejlődése normálisan zajlik, és mikor beágyazódáshoz készül, hozzátapad egy közeli hasüregi szerv „külső” felszínéhez (ez lehet például a bélcső vagy a máj). Ebben az esetben a beágyazódás nemhogy a méhen, hanem egyenesen a nemi szerveken kívül történik.
A méhen kívüli terhesség bármely formája életveszélyt jelent a magzatra és az anyára nézve is, mert csak a méhfal képes megtartani a növekvő magzatot, és csak a méhfalban kialakuló méhlepény kap megfelelő vérellátást – arról nem is beszélve, hogy természetes úton megszületni csak a méh → hüvely útvonalon lehetséges.

Fejtörő

TUDOD-E?
Vajon mennyi hímivarsejt van egy ejakulátumban, meddig él egy spermium és egy petesejt? E kérdésekre sokféle válasz található a neten. Ennek magyarázata az, hogy az ivarsejtek felsorolt jellemzőit saját adottságaikon kívül nagymértékben befolyásolja aktuális környezetük szinte minden paramétere. Az itt közölt adatok tehát csak példák, konkrét esetben szakember (andrológus) értékelésére kell támaszkodni. Egy magömlés alkalmával kb. 3 cm³ ondófolyadék ürül, amely köbcentiméterenként 40-300 millió spermiumot tartalmaz. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2010-es adatai alapján az átlagos spermiumszám 255 millió/cm³, a legalacsonyabb elfogadható érték 13 millió/cm³ (39 millió/ejakulátum). Az ondó értékelésében – a spermiumok száma mellett – fontos adat a normális alakkal és mozgással rendelkező sejtek aránya. A spermiumok mozgásának sebessége 1-4 mm/perc, így nagyjából 3-6 óra alatt jutnak el a hüvelyből a megtermékenyítés helyére. A hímivarsejtek a női ivarutakban 2-3 napig is életben maradnak, míg a petesejt életképessége csak 1 nap.

Fejtörő

A nők külső nemi szervei a szeméremdombon helyezkednek el. A csikló lényegében a hímvessző makkjának felel meg: belsejében szivacsos test húzódik, ezért merevedésre képes. Bőre receptorokban gazdag és ingerlésével orgazmus váltható ki – ennek időtartama a férfiakhoz képest hosszabb. A csikló mögött külön-külön nyílik a húgycső és a hüvely. Az első közösülésig a hüvelybemenetben található a vékony szűzhártya, ami hordozhat egy, vagy akár több nyílást is. Rendellenesnek akkor tekinthető, ha nagyon vastag és/vagy csak nagyon kis felszínén lyukas. A szűzhártya átszakadását kis vérzés kíséri. A hüvelybemenet közelében olyan mirigyek nyílnak, amelyek nemi izgalom hatására a hüvelynyílás környékét és a hüvely belső felszínét síkossá teszik, ezzel megkönnyítik a hímvessző behatolását. Funkciójuk nélkül a közösülés fájdalmat okoz. A hüvelybemenet két oldalán a szeméremajkak  találhatók. Mindkettő bőrredő (azaz mindkettőt a testfal alakítja ki). A kis szeméremajkak alatt szivacsos testek, a nagy ajkak alatt pedig barlangos testek húzódnak. A kisajkak szivacsos testében lévő vér nyugalmi állapotban azt biztosítja, hogy a kisajkak a szeméremrést elzárják. A szivacsos és a barlangos testek is a csiklóban végződnek, nemi izgalom hatására képesek megduzzadni, bár méretük és mélyebb helyzetük miatt a hímvesszőhöz mérhető alakváltozást nem okoznak.

TUDOD-E?
A hüvelybemenet közelében lévő mirigyek a fokozódó nemi izgalomra egyre több váladékot termelnek. Ha ennek mennyisége nem elegendő, a hímvessző hüvelybe hatolása kellemetlen érzést, rosszabb esetben fájdalmat okoz. Ezen segít a síkosító szerek használata. Fontos, hogy nagyon figyeljetek a síkosító kiválasztására! Az olajos síkosítók például nem használhatók együtt óvszerrel, mert annak szakadását okozhatják. A síkosítók csomagolásán megtaláljátok, hogy óvszerrel együtt melyek használhatók biztonságosan.

Fejtörő

Intim tisztálkodás

A külső nemi szervek területén a bőr érzékenyebb, vékonyabb, mint más testrészeinken. Tisztántartásuk ajánlott napi egyszer, meleg vízzel. A napi zuhanyozáson, fürdésen kívül nagyon fontos, hogy a vizelet és széklet ürítésekor, illetve a szexuális tevékenység során is odafigyelj az intim testrészeid tisztaságára. A szeméremszőrzet tisztántartása is fontos. Ha borotválod, ne borotváld le teljesen, hogy megelőzd a gyakori gyulladások kialakulását – érdemes tudnod, hogy a szőrzet is védi a nemi szerveket a kórokozóktól, megnehezíti eljutásukat a testnyílásokhoz. A szeméremszőrzeted fazonírozásához mindig külön borotvát használj, amit használat után alaposan öblíts le! A borotvapengét rendszeresen cseréld, ne használd túl sokáig!

Az intim területeiden kerüld a parfümök, dezodorok használatát! Kényelmes, pamut alsóneműket válassz! Rendszeresen, legalább naponta cseréld a fehérneműdet! Nyilvános WC ülőkéjére soha ne ülj le, csak akkor, ha letakarhatod steril papírkendővel! WC-használat előtt és után is moss kezet!

Szexuális együttlét előtt (közvetlenül vagy néhány órával előtte), hogy az együttlét kellemesebb legyen, ajánlott mindkét félnek a zuhanyzás, fürdés, fogmosás.

A hüvely öntisztuló, nyálkahártyájának savas kémhatása az ott élő, jótékony baktériumoknak kedvez, és egyúttal a káros kórokozóktól védi a hüvelyt. Ha szappanokat, törlőkendőket használsz a hüvely tisztítására, megváltoztatod a hüvely pH-ját, és ezért elszaporodhatnak benne a káros kórokozók. A hüvelyben termelődött és a szeméremdombon összegyűlt váladékot napi egyszeri zuhanyzással, fürdővel tudod eltávolítani. Pisilés után mindig használj WC-papírt, székletürítés után pedig mindig hátrafelé töröld a fenekedet, hogy a törléssel nehogy székletmaradvány kerüljön a hüvely, húgycsőnyílás közelébe.